“Hang on a moment!” said Ron sharply. “We’ve forgotten someone!”
“Who?” asked Hermione.
“The house-elves, they’ll all be down in the kitchen, won’t they?”
“You mean we ought to get them fighting?” asked Harry.
“No,” said Ron seriously, “I mean we should tell them to get out. We don’t want anymore Dobbies, do we? We can’t order them to die for us—”
There was a clatter as the basilisk fangs cascaded out of Hermione’s arms. Running at Ron, she flung them around his neck and kissed him full on the mouth. Ron threw away the fangs and broomstick he was holding and responded with such enthusiasm that he lifted Hermione off her feet.”
/J. K. Rowling - Harry Potter and the Deathly Hallows/
…
”- Várj egy percet! - szólt élesen Ron. - Valamiről elfeledkeztünk.
- Miről? - kérdezte Hermione.
- A konyha tele van házimanókkal.
- Arra gondolsz, hogy hívjuk őket is harcolni? - kérdezte Harry.
- Nem - felelte komolyan Ron. - Őket is ki kellene menekíteni. Gondolom neked is elég volt, ami Dobbyval történt. Nem várhatjuk el, hogy meghaljanak értünk…
A baziliszkuszfogak csörögve a padlóra hullottak Hermione karjáról. A lány egy ugrással Ron előtt termett, átölelte és a szájára tapasztotta a száját. Ron is eldobott fogakat-seprűt, s olyan lelkesedéssel viszonozta az ölelést meg a csókot, hogy Hermione lába egy szempillantás múlva már a levegőben kalimpált.”
/J. K. Rowling - Harry Potter és a Halál ereklyéi/
